2014. január 29., szerda

Nightwish

Tavaly, az év utolsó napjaiban, már nem is tudom miért, de eszembe jutott a Nightwish zenekar, és hogy 2 számukat leszámítva egyáltalán nem is ismerem őket. Elhatároztam, hogy változtatok ezen. YouTube-on beírtam a keresőbe a zenekar nevét és próbáltam tetszetős dalokat kihalászni a rengetegből. Volt amelyik nem tetszett, de volt amelyik megfogott. Az Amaranth c. dalukat már ismertem korábbról, ezúttal a kedvenceim közé emeltem a Nemo-val együtt. Utóbbiban először a szóló és az azt körbeölelő riff-ek, illetve a megelőző közjáték tetszett meg először.

Aztán, már nem is emlékszem hogyan, látókörömbe került egy koncertfelvétel. Gondoltam, na ez jó lesz, megismerem a leghíresebb számaikat, hiszen általában azokat szokták nagy publikum előtt játszani a zenészek. Ez a koncert a 2013-as Showtime, Storytime.

Az énekesnőbe azonnal beleszerettem (:D), utána is néztem, ki ő: Floor Jansen, a legfrissebb, 3. énekese a bandának. Végignéztem a koncertet és meg kell mondjam, fantasztikus. Tetszett, az egész. Dallamosak a dalaik, és voltak meglepő fordulatok a zenéjükben első hallásra. Egyik ilyen a Nemo közjátéka, melyben egy sípon játszik az egyik tag, nagyon szépen, lágyan. Másik meglepő és csodás élmény a Ghost Love Score szólója volt. Első benyomásom az volt, hogy valami északi népdal részlete lehet, későbbi meghallgatáskor már rájöttem, hogy a megelőző versszakot ismétli, a végén egy nagyon szép emelkedéssel. A dalban az is lenyűgöz, hogy hosszú (10 perc), tartalmas (rengeteg érzelem van benne) és változatos. Vannak benne 4/4-es részek, 3/4-es keringős részek és első hallásra kiszámíthatatlan, bonyolultabb, hosszabb-rövidebb ütemek is. Ilyenekben bővelkedik a következő dal is, a Song Of Myself, mely valójában 4 tételből áll, de a koncerten az első három kapott helyet (utánanéztem:)), és a 3. tétel brutálisan jó. \m/

Floor lenyűgöző énekesnő. Jól mutat a színpadon, kristálytisztán énekel, és nagyon szépen beszél a közönséggel is. Beleéli magát a dalokba, hallani a hangján és látni az arcán, hogy átszellemül, érti és átérzi, amiről énekel. A fent említett Ghost Love Score-ban is nagyon szépen megmutatkozik ez, ahogy az outro-t felépíti: az ismétlődő sort először visszafogottan énekli el, másodszorra picit erőteljesebb és elnyújtja, a végén pedig fájdalmas sikollyá varázsolja, fenomenális. Utánanéztem a banda korábbi énekesnőinek, Tarja-nak és Anette-nek. Meg kell mondjam, egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy Anette gyenge. Szép hangja van, de meghallgatva például a Ghost River stúdióverzióját, konkrétan eltörpül Floor hangja és előadásmódja mellett. Tarja-val pedig az a bajom, hogy úgy érzem, rájátszik az éneklésre, mintha operában lenne, de még ezt is fokozza, legalább is a koncerteken. Szóval nekem Floor a kedvencem. :-)

Ami varázslatos még ebben a koncertben, hogy világít az egészről, hogy élvezik, amit csinálnak, örömből zenélnek, és ez inspiráló. Végig mosolyognak, Emppu, a gitáros pedig az egyik gitármentes résznél végigjárja a színpadot és mindenkit megérint.

Említettem, hogy Floor szól a közönséghez is, a koncert végéhez közeledve azt mondja: "I think that DVD is gonna kick ass!" - és valóban, ez a koncertfelvétel tényleg ütős lett! Olyannyira ütős és olyannyira profi, hogy egy megnézés után Nightwish rajongót varázsolt belőlem: egy hónapja csak ezt hallgatom. Ajánlom tehát mindenkinek a Showtime, Storytime koncert DVD-t, aki meg szeretné ismerni ezt a nagyszerű zenekart! :-)

Nincsenek megjegyzések: